A Váci Humán Szolgáltató Központ (VHSZK) Mentorprogramja éppen ezért született – hogy az újonnan belépő kollégák ne ütközzenek láthatatlan falakba, hanem kapjanak egy valódi kézfogást, amely nemcsak elindítja, de meg is tartja őket a szakmai úton.
A törvényi háttér
A mentorprogram alapját a 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) adja, különösen a 22. §. Ez a jogi alap biztosítja, hogy a Mentorprogram ne csupán jó szándék, hanem rendszerszintű támogatás legyen.
Tudás, ami megmarad
A képzések hétfőnként, munkaidőben zajlanak, és esettanulmányok köré épülnek. Az intézmény jogi tanácsadója, dr. Krasnyánszki Magdolna, és a végzős jogászhallgató, Kiss Anita – aki szociális diagnóziskészítésben is jártas – közösen segítik a kollégákat abban, hogyan válik az elméleti paragrafus gyakorlati lépéssé a szociális munkában. Természetesen ez csak egy szelete a mentorprogramnak, de igen lényeges eleme.
A Mentorprogramba időnként meghívnak külsős előadókat is, de az előadók közül vannak akik maguk jelentkeznek az intézménybe önkéntesként. Így volt ez a legutóbbi alkalommal is, amikor Bartha Gyula, Vác Önkormányzatának egykori szociális, majd a Váci Járási Hivatal Váci Kormányhivatal hatósági osztályvezetője tartott előadást. A nyugalmazott szakember általános tapasztalatokkal, váci helyi sajátosságainak megismertetésével segített eligazodni Vác város szociális térképén. „Hol kell kopogtatni, hol kell hosszabban bizalmat építeni, és hol elég csak az udvarba beinteni, hol kell fokozottabban figyelni. Milyen szociális tendenciák jellemzik inkább a külterületen élő lakosságot, vagy éppen a deákvári klientúrát” – osztotta meg hasznos tudását gyakorlati példákon keresztül az előadó, Bartha Gyula.
Kompetenciahatárok és együttműködés
A mentoráltak többek között megismerik a VHSZK intézményi belső rendszerét, a különböző munkaterületek jellemzőit, felelőseit. A rendszerszemlélet jegyében tágabbra nyitva az optikát a mentorok révén az újonnan belépők megismerik az egész szociális ellátórendszer lehetőségeit, valamint a szakmai kompetenciahatárok fontosságát is. A képzések során mindenki a saját szerepköréből reflektál egy-egy esetre, és megtanulják, mikor kell átadni a „kompetenciahatár-stafétát” más szakembereknek. Például a hajléktalanellátás vagy a mediáció területén mikor kell pszichológust, vagy más társintézményeket, civilszervezeteket bevonni a segítő folyamatba – magyarázta a rendszerszemlélet fontosságát az intézményvezető, Járja Andrea.
A végén vizsga – másként
A program zárásaként a kollégák egy belső, szóbeli vizsgán adnak számot tudásukról. Nem az öncélú kritika és a stressz, hanem a megerősítés jegyében: hogy lássák a mentoráltak, mennyi minden került már a „tudástarisznyájukba”. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „nincs két egyforma eset, de hasonlóak igen – és most már tudom, mihez nyúljak” – mesélte Járja Andrea.
Tudásmegosztás– közösségi felelősség
Mentor lehet az, aki legalább öt éve dolgozik az intézménynél. A mentorálás nem rang, hanem bizalom: „A tudást nem dédelgetjük magunkban, hanem átadjuk” – hangsúlyozta az intézményvezető a tudásmegosztás fontosságát. A teljesség igénye nélkül, de meg kell említeni Holeczné Nagy Mária, Durovicsné Knieszl Hajnalka, Pásztor Brigitta, Tóth-Szolár Éva, Széles Kata, Urbán Renáta mentorok nevét, akik nap, mint nap példát mutatnak a szakmai szolidaritásból és tudás átadásból.
Egy szervezet, ahol jó tanulni és tanítani
A VHSZK Mentorprogramja nem csak beilleszt, hanem közösséget is teremt. Olyan szakmai otthont, ahol a kérdés nem ciki, ahol az út nem magányos, és ahol mindenki tudja: „Volt egyszer egy első napja neki is” – és most ő az, aki továbbadja a lámpást a fényt a munkahelyi beilleszkedés rögös útján.
A szervezeti kultúra ereje
A mentorprogram szervesen épül be a VHSZK szervezeti kultúrájába. Kiemelten fontos, hogy minden munkatárs érezze: egyenrangú tagja a közösségnek. Senki ne érezze magát kevesebbnek, de többnek se másoknál. A közös alapelv így szól: „Amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd te is mással, amit nem szeretnél, hogy veled ne tegyenek, te se tedd mással.” Ezzel az alaphozzáállással elkerülhető a munkahelyi bántás, a kiközösítés, és megtartható a munkatársak mentális jóléte. Bár a szociális szférában nincsenek milliós fizetések és társadalmi rivaldafény, de egy kis emberséggel mégis sokat lehet tenni a munkavállalók mindennapi jólétért és megtartásáért. Ezt a célt szolgálja évek óta már a beilleszkedést segítő Mentorprogram is- zárta a beszélgetést Járja Andrea intézményvezető.
Írta: Baranyi Marcsi
Fotózta: Varga- Túri Dominka
